VERSEK

Házi áldás.

Hol hit, ott szeretet.

Hol szeretet, ott béke.

Hol béke, ott áldád.

Hol áldás, ott isten.

Hol isten,

Ott szükség nincsen. 

Óriásként, felhők közül, félszegen.

Hajlok rád köszöntőn.

Köszöntelek e földön.

Pici idegen.

Csillagoddá tettél, Neked ragyogok.
Lelked fénye tett azzá, ami most vagyok.
Kérlek vigyázz rám, óvd a csillagod,
Mert fényed nélkül belül megfagyok

Az igaz boldogság,

ne hagyjon el soha.

Kísérje utadat, angyalok mosolya. 

Óbecsey István: Szeressétek az öregeket

Nagyon szépen kérlek titeket, Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat, A hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket, Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket, Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket, Adjatok nekik szeretet.
Szenvedtek Ők már eleget, A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket, Szeressétek az öregeket.

Ne tegyétek Őket szűk odúkba,  Ne rakjátok Őket otthonokba.
Hallgassátok meg a panaszukat, Enyhítsétek meg a bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok, Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket, Szeressétek az öregeket.

Ők is sokat küzdöttek értetek , Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak Ők is eleget, Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket, Mikor Isten Közéjük ültetett.
Azért én kérlek titeket, Szeressétek az öregeket.

Ha majd az örök szeretet,  Elhívja Őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket, Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek, Azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket, Szeressétek az öregeket.

AZ ÉLET

Ne sírj kicsiny drága lélek,

Elmondom, hogy mi az élet.

Semmiből majd nagyra nőni,

Sírva a világra jönni.

Lassan járni óvakodva.

Anya kezén támaszkodva

Az A-B-C-s könyvet bújni.

Hazug csókot megtanulni.

Aztán feledve gyorsan.

Majd szeretni halálosan.

De az ember mégsem boldog.

Mert gyötrik ezer apró gondok.

A sors botjai vernek.

Felsír ismét egy kisgyermek.

Lassan járni óvakodva.

De már botra támaszkodva.

Csipkés szemfödelet várni.

Békével a sírba szállni.

Ne sírj kicsiny drága lélek.

Hidd el nékem

EZ AZ ÉLET.

Egy szép napon az Úr hivatta Angyalát:
- Repülj le a földre, ott sokan várnak Rád.
Nézd meg mire vágynak, mi nekik a kincs.
Remélem nem olyan, mi a mennyekben sincs.
Olyan sokan imádkoznak, hogy tegyek csodát,
Menj és derítsd ki ennek az okát.
Tudd meg mi kell nekik, mi az, mire vágynak,
Hogy boldogságot adhassunk az egész világnak.

Az angyal elrepült. Három nap odavolt.
Várták az angyalok, a csillagok, meg a hold.

Harmadnap visszatért, fáradt volt, elgyötört.
És olyan szomorú, mint kinek szíve tört.
Az Úrhoz sietett, a szeme csupa könny:
- Az emberek elvesztek, mind csupa közöny.
Hajtanak egész nap, gyűjtik a javakat,
De nem mondanak egymásnak szerető szavakat.
A szeretet, ami itt fenn a legnagyobb kincs,
Ott lenn az emberek szívében nincs.

Az Úr is szomorú lett, hisz ő már rég tudta,
A szeretet a boldogság egyetlen egy kulcsa.
Megbízta hát az ég összes angyalát,

Hozzanak szeretetet és boldog lesz a világ.
Azóta itt vannak köztünk az angyalok.
Vigyázzák lépteink, szemükben Fény ragyog.
Ha Te is egy kis melegséget érzel a szívedben,
Tudd, hogy egy angyal van ott a közeledben.

Ő lopta a szívedbe a napsugár melegét,
Lábad elé szórja a csillagok fényét…

A Szeretet  

 Ne hallgass az emberekre,

Csak a szív szavára.

Akárki is szól utánnad,

Ne nézz soha hátra.

Menj szépen a szíved után,

Nevetve vagy sírva.

Mert az ember akármit tesz,

Az élete úgy is úgy lesz,

Ahogy meg van irva!

AMIT AZ ÉLETTŐL AKAROK

Remélni jót és alkotni szépet
Boldognak látni minden népet
Megetetni az összes éhezőt
Virággal ültetni be tar mezőt
És meglocsolni a sivatagot
Ez - mit az élettől akarok

Békében nevelni sok gyermeket
S ne legyen rémisztő a rengeteg
Fény gyúljon fel az agyakban
S az ember ne éljen akaratlan
Csak az örömök legyenek nagyok
Ez – mit az élettől akarok

Emlékezni arra mi régen volt
Becsülve tisztelni az öregkort
Mert tapasztalás tanít jövőt
És erős oltalmazhat serdülőt
Hogy városokat ne fedjen el homok
Ez – mit az élettől akarok

A vérnek legyen Végre értéke

S nem kérdezve, hogy kérték-e
Csak adni, magadból őszintén
Hogy kísérjen a tudás, a fény
S a gyermekek legyenek boldogok
Ez – mit az élettől akarok,

Kérem, legyen mindennap ünnep
Hol könnyet nem a fájdalmak, szülnek,
Legyen hit, megértés, szeretet, béke
Hisz az életnek, van valódi értéke,
Így büszke lehetek, hogy ember vagyok
Ez – mit az élettől akarok