
Dsida Jen: Ksznm Istenem az desanymat!
Amg vd engem, nem r semmi bnat.
Krlvesz virraszt ld szeretettel,
rtem jjel-nappal dolgozni nem restell.
ldott teste, lelke csak rettem frad,
Ksznm Istenem az desanymat!
Ksznm a lelkt, melybl reggel, este
Imdsg szll Hozzd, gyermekrt esdve.
Ksznm a szvt, mely csak rtem dobban
Itt e fldn senki sem szerethet jobban! –
Ksznm a szemt, melybl jsg rad,
Istenem ksznm az desanymat!
Te tudod, Istenem – milyen sok az rva,
Aki oltalmadat, vigaszodat vrja.
Leborulva krlek: gondod legyen rjuk,
Hiszen szegnyeknek nincsen desanyjuk!
Vigasztald meg ket ld kegyelmeddel,
Nagy-nagy bnatukat takard el, temesd el!
ldd meg desanym jrst-kelst,
ldd meg knnyhullatst, ldd meg szenvedst!
ldd meg imdsgt, melyben el nem frad,
ldd meg kt kezeddel az desanymat!
Halld meg j Istenem, legbuzgbb immat:
Ksznm, ksznm az desanymat! 
Az Anyai szeretetben er van!
Egy gyermekrl szl-e trtnet,
Kinek folyton vidm volt az lete!
Az nvelte vidmm kedvt,
Szlei t oly nagyon szerettk!
Egy napon mg is az esett meg,
Szomor lett az oly vidm gyermek.
Elvesztette lland jkedvt,
Br szlei t ma is gy szerettk!
Meg is krd tle desanyja
Mirt van ma olyan szomor napja?
Mi vont ftylat gyermeki keblre?
Mond meg nkem, nzz a szemembe!
Mond j Anym, feleli a gyermek,
Mirt bortjk arcodat sebhelyek?
gy szeretnm oly sokrt, nem adnm,
Ha mint msnak nekem is volna oly szp
Anym!
Az Anyai szeret szv remeg,
Szemeibl bnatos knny pereg.
E sebhelyek kisfiam arcomon
rted van, reted, hordozom.
Gyermeknek ekknt magyarzza!
Bementem rted az g hzba,
leted neked megmentettem!
De szpsgem rted elvesztettem.
Most mr tudom, bocsss meg nekem,
Sebeid rn menteted meg letem!
Ez az let hozzon brmi veszlyt rm
Minden n kzt legszebb maradsz nkem
DESANYM!


|